Gubcsi Lajos: '56 - a félegyházi srácok

2026. október 22.·Szerző: Dr. Gubcsi Lajos

8 éves voltam, felváltva éltünk kint nagyszüleim pici tanyáján és Kiskunfélegyházán a város szélén egy ugyancsak kis házban, veteményes kerttel. Emlékszem, nagymamám milyen elképedt arccal hallgatta a rádiót okt. 23-án, hol a tüntetés betiltásáról, hol engedélyezéséről. "Kicsim, ebből baj lesz" - mondta, de fogalmam sem volt, mit ért alatta. Néhány nappal később volt néhány lövés a városközpont felől, egyik barátom mesélte, hogy apját - iskolaigazgató volt, s még egy s más hozzá a Rákosi-rendszerben - éjszaka meg akarták verni a házukban, de kiugrott az ablakon és meglépett. Bementem a városba a Petőfi iskolához, szemben a Petőfi Gimnázium előtt éppen gimisták vonultak tömött sorokban, eldobálták az orosz tankönyveiket és skandálták: "Nem tanulunk tovább oroszt!"

6-7 nappal később ugyanitt orosz tankokat láttam, ők meg azt üvöltötték, hogy rohadékok, fogtok ti oroszt tanulni, ha én azt mondom...!

A gimisták között egyetlen ismerős srác volt, Gyula. Őt és nagyon szegény családját - öten voltak - 1-2 évvel korábban számomra ismeretlen okból betelepítették nagyszüleim pici tanyájába lakni. Nekünk sem volt hely, nemhogy... de a spájzban elfértek valahogy' a szalmán 5 nm-en. A srácot ott láttam a tankönyvdobálók élén. Nagyon szomorú voltam, amikor később megtudtam, hogy kivágták a gimiből (ahova én 6 évvel később beiratkoztam, természetesen oroszt is tanulni - sőt, ugyanitt a legkedvesebb tanárnőm éppen az oroszt tanította, kiemelkedő francia szakos intelligenciával). Úgy rémlik, hogy Gyulát az ország összes gimijéből is kitiltották. A srác öccse, Bandi nem sokkal később felakasztotta magát a padláson - akkor már egy másik ici-pici házban laktak. Az 50-es évek átlagosan viharvert koreográfiája.

Mi is harccal töltöttük a forradalmi napokat. A kertben hatalmasra nőtt a torma- és a répalevél. Ezek között hason kúszva lövöldöztünk egymásra, akkor ugy mondtuk, hogy kombojozunk (vö. cowboy, de ezt akkor még nem tudtuk). Egyszer egy cigánygyerek is bekéredzkedett játszani. Tovább lövöldöztünk egymásra, ami abból állt, hogy valaki hirtelen felpattant a levelek közül, és Puff felkiáltással agyonlőtt valakit. Egyszer én lőttem agyon a cigány gyereket, de ő tiltakozott kiabálva: Hát té mán még vagy hálvá! Arra utalt, hogy ő már korábban kimondta rám, hogy Puff. Ezen összevesztünk, valószínűleg akkor már mind a ketten meg voltunk halva. Legközelebb nem engedtük be.

Mert véget ért a forradalom - a bevonuló tankokkal a Petőfinél - Félegyházán.

Később megtanították nekem is, hogy nem tudtam jól: ez ellenforradalom volt. Ebben a tudatban éltem még vagy három évtizedet. Nagymamám mondta, hogy baj lesz, kicsim. Baj lett. Fel se fogtuk.