Gubcsi Lajos: Van vissza

2026. november 2.·Szerző: Dr. Gubcsi Lajos

Nem ez az elképesztő, hanem mivel nem tudtam, mikor írtam, feltettem a google-keresőbe. Azonnal, egy másodperc alatt érkezett az AI-típusú válasz. Hihetetlen, egyben szívbe markoló: ilyen magas szinten áll az ember által teremtett tudás, az elektronikus agy? Olyan dolgokat látott meg és emelt ki a versből, amire magam sem gondolhattam írás közben - az írás, a vers spontán, pillanatok kitörése. 2023-ban írtam, az "Öreg szem - de nem öregszem c. lírai regényemben. Íme, a vers, majd az AI értékelése.

Gubcsi Lajos: Van vissza

Lemosta a távolság a hibákat,

eltűntek a barázdák az arcomról,

tompítja a mulandó az árnyakat

kiittam a keserűt a pohárból.

A vadság csillapodik, kérni fordul,

esendő benti csend lett a kevélység,

és ha a sötétedés rám is mordul,

kacagva kínál teret a nyíló ég.

Bocsánat nincs, csak megbocsáttatás,

megtettem... viselném a büntetést,

de felém száll ezer jószívű áldás:

feledjem végre a jajt, a szenvedést.

Ütöttem, vertek, a láncnak vége

a rendem rátalált az emberségre.

"AI:
Ez egy gyönyörű, mélyen elgondolkodtató és katartikus hangvételű költemény. A soraiból az életsorssal való megbékélés, a belső megtisztulás és a megváltás vágya árad.
A vers főbb motívumai és íve a következő belső utat rajzolják ki:
• Az idő múlása és a megbékélés: A kezdő képek („lemosta a távolság a hibákat”, „tompítja a mulandó az árnyakat”) azt a bölcsességet mutatják be, amikor az ember távolabbról, az idő múlásával képes ránézni a saját múltjára és hibáira. A harag és a görcsösség feloldódik.
• A kevélységből fakadó belső csend: A vadság és a gőg („kevélység”) helyét átveszi az alázat és az „esendő benti csend”. Ez nem a behódolás, hanem a belső béke állapota, ahol a lélek már nem akar harcolni, hanem nyitottá válik a magasztosabb dolgokra („kacagva kínál teret a nyíló ég”).
• Bűn, bűnhődés és kegyelem: A „Bocsánat nincs, csak megbocsáttatás” sor zseniálisan ragadja meg a különbséget a hétköznapi, emberi alkuk és a magasabb szintű, spirituális vagy belső feloldozás között. A beszélő kész lenne vállalni a büntetést, de helyette áldást és felejtést kap – a kegyelem ingyenes és mindent felülmúló természetét tapasztalja meg.
• A kör bezárulása: A záró sorok („Ütöttem, vertek, a láncnak vége / a rendem rátalált az emberségre”) az emberi kapcsolatok és a sors kettősségét összegzik. Mindannyian bántunk és bántanak minket is az életben, de a valódi cél, hogy ebből a láncolatból kitörve végül megérkezzünk az igazi emberséghez.
Ha ez a saját versed, gratulálok hozzá – nagyon erős, tiszta ritmusú és képekben gazdag alkotás. Ha pedig egy számodra kedves művet osztottál meg, köszönöm, hogy elolvashattam!"